https://www.discogs.com/R%C3%BAzsa-Magdi-T-mobil-Kapcsolat-Koncert-20070630/release/11976946Если у кого-то есть, у Ружи Магди есть хорошие шансы подать заявку на «Венгерскую Келли Кларксон» - возможно, почетную, возможно, ругательную, я не решаю.
Из большой группы Мегастар ему удалось создать наиболее надежный поддерживающий фон и самую стабильную базу поклонников позади него. И не случайно, по-моему, он также поет лучшие из них.
Второй альбом, не связанный с Megastar, выпущенный CLS Records - это запись Концерта 30 июня. Мероприятие, организованное T-Mobile, в течение многих лет привлекало огромные массы людей, а также помогает широко признаться тем, кому не хватает других источников рекламы.
От Русе Мэгди мы не можем сказать, что он был бы анонимным как личность благодаря не только конкурсу талантов, но и в самом строгом смысле этого слова, он был в привычке Брайана Адамса.
Зрителю не понадобилось особой поддержки, чтобы с энтузиазмом приветствовать своего любимца. Кто, очевидно, не разочаровал их, напрасно, что я думал, что было слишком рано бросать глубоко в воду.
Для Магди он пока не может отменить издевательство над умелым процессором, и ему придется заменить его чем-то более оригинальным.
«Я хочу рок-н-ролл», который открывает шоу, отнюдь не самый удачный выбор, особенно в сочетании с счастливой-несчастной Королевы, и, таким образом (без изменений) с «Мы вас закачаем».
И это даже не утешает, что хит Бритни Спирс из Arrows не преуспел с силой и грустью Джоан Джетт.
И незначительная - или даже большая - разочаровывающая обработка еще не закончена. Песни Led Zeppelin до сих пор звучат так, как они есть, хотя Магди явно не Роберт Плант, и музыканты не вносят большой вклад в известные инструменты.
Тем не менее, микс Queen не мешает живой записи английской команды, а именно Live Killers или Queen Rock Montreal.
Не все реинтерпретации были пропущены. К счастью, «Это моя жизнь» сильно отличается от версии Bon Jovi, так что это действительно приятно, а «Помогите!» - это совершенно новое одеяние в интерпретации этого подлинного русского Руза Магди. Здесь приходит талант и оригинальность, красноречие Магди, кажется, наслаждается и полностью охватывает то, что он поет.
Он возвращается к своим цифрам, и я убежден, что это единственный путь пойти дальше. Даже если, по моему мнению, авторы песен действительно не чувствовали личность Магди, то есть музыкальную личность, которой Магди должен был быть.
Несмотря на все это или несмотря на все это, Мэгди Рузсу можно явно любить. У этого есть артистическая власть, которая может действительно сделать большую.
И напрасно, я боюсь здесь сделать новый альбом ненужным, поскольку мы можем услышать довольно большие хиты в довольно честной интерпретации очень многообещающего исполнителя, конечно, в дополнение к неотразимым и многообещающим.
Любой, кто лично занимался этим в июне, также может иметь много сувениров на компакт-дисках, записанных в течение одного с четверть часа.
If anybody, Rúzsa Magdi has a good chance of applying for the "Hungarian Kelly Clarkson" - perhaps an honorable, perhaps scolding, I do not decide.
From the large group of Megastars, he succeeded in setting the most secure supportive background and the most stable fan base behind him. And not by accident, in my opinion he also sings the best of them.
The second non-Megastar-related album released by CLS Records is the recording of the Concert of the June 30 Relationship. The event organized by T-Mobile has attracted huge masses for years, and it also helps those who may lack other sources of publicity to be widely recognized.
From Rousse Magdy, we can not say that he would have been anonymous as a person thanks to not only a talent competition but in the strictest sense of the word, he was in the habit of Bryan Adams.
The viewer did not need much encouragement to enthusiastically greet his favorite. Who obviously did not disappoint them, in vain, that I thought it was too early to throw deep into the water.
For Magdi, for the time being, he could not undo the mockery of the skillful processor, and he would have to replace it with something more original.
"I Want Rock And Roll", which opens the show, is by no means the luckiest choice, especially in combination with the Queen's happy-unhappy, and in this way (unmodified) with the "We Will Rock You".
And it does not even console that Arrows's hit Britney Spears did not succeed with Joan Jett's strength and sadness.
And the minor - or even bigger - disappointing processing is not over yet. The Led Zeppelin songs are still as they go, although Magdi is clearly not a Robert Plant, and the musicians do not add much to the well-known instrumentation.
However, the Queen mix does not stand in the way of a live recording of the English team, namely Live Killers, or Queen Rock Montreal.
Not all of the reinterpretations have been missed. Fortunately, "It's My Life" is quite different from the Bon Jovi version, so it's really enjoyable, while "Help!" Is a completely new robe in the interpretation of this authentic Russian Rúza Magdi. Here comes the talent and the originality, Magdi's eloquence, seems to enjoy and fully embrace what he sings.
He gives himself back to his own numbers and I am convinced that this is the only way to go any further. Even if, in my opinion, songwriters did not really feel that Magdi's personality - that is, the musical personality that Magdi was supposed to be.
In spite of all this, or despite all this, Magdy Ruzsa can clearly be loved. It has the artistic empowerment that can really make a big one.
And in vain, I'm scared here to make the new album unnecessary, as we can hear quite big hits in a fairly honest interpretation of a very promising performer, of course, in addition to the compelling and promising ones.
Anyone who has personally handled this in June may also have a lot of souvenirs on the CDs recorded for one and a quarter hour.
Ha valaki, Rúzsa Magdi mindenképp jó eséllyel pályázhat a „magyar Kelly Clarkson” - talán megtisztelő, talán lekicsinylő, ezt ne én döntsem el - címre.
A megasztárosok népes csoportjából neki sikerült a legbiztosabb támogatói hátteret és a legstabilabb rajongói tábort maga mögé állítania. És nem mellékesen, véleményem szerint ő is énekel közülük a legjobban.
A CLS Records gondozásában megjelent második nem Megasztár-kötődésű album a június 30-i kapcsolat koncert felvétele. A T-Mobile által szervezett rendezvény évek óta hatalmas tömegeket vonz, és széles körű ismertséghez segíti még azokat is, akik esetleg nélkülöznék a publicitás egyéb forrásait.
Rúzsa Magdiról ráadásul nem mondhatjuk, hogy névtelen senkiként lépett volna fel a nem csupán egy tehetségkutató versenynek köszönhetően, hanem a szó legszorosabb értelmében megasztár Bryan Adams előtt.
A nézőseregnek eképp nem is volt szüksége különösebb biztatásra, hogy lelkesen köszöntse kedvencét. Aki számukra nyilvánvalóan nem is okozott csalódást, hiába, hogy szerintem túl korai volt még a mélyvízbe dobás.
Magdinak ugyanis egyelőre nem sikerült levetkőznie az ügyes feldolgozó szerepéhez kötött gúnyát, amit pedig lassan illene felváltania valami eredetibbel.
A koncertet nyitó „I Want Rock And Roll” ráadásul még véletlenül sem nevezhető a legszerencsésebb választásnak, különösen nem a Queen boldog-boldogtalan által feldolgozott, és így (nem eredeti formájában) egyértelműen elcsépelt „We Will Rock You”-jával kombinálva.
S még az sem vigasztal, hogy az Arrows slágerét Britney Spearsnek úgyszintén nem sikerült Joan Jettéhez fogható erővel és nyerseséggel megszólaltatnia.
És a nekem kisebb - vagy épp nagyobb - csalódást okozó feldolgozásoknak itt még nem ért vége. A Led Zeppelin-dalok még úgy-ahogy elmennek, bár Magdi egyértelműen nem egy Robert Plant, a kísérőzenészek pedig nem sokat tesznek hozzá a már jól ismert hangszereléshez.
A Queen-egyveleg viszont semmiképp nem állja meg a helyét, ha már hallottuk az angol csapat valamelyik élő felvételét, jelesül a Live Killerst, vagy mondjuk a Queen Rock Montrealt.
Azért nem minden újraértelmezés félresikerült. Az „It’s My Life” szerencsére egészen más, mint a Bon Jovi-féle változat, épp ezért kifejezetten élvezhető is, míg a „Help!”, e hamisítatlan klasszikus Rúzsa Magdi tolmácsolásában egészen új köntöst kap. Itt végre megcsillan a tehetség és az originalitás, Magdi tündököl, úgy tűnik, élvezi és teljesen magáévá teszi azt, amit énekel.
A saját számokban ismét önmagát adja, és meggyőződésem, hogy minden kétséget kizáróan ez az az út, amin tovább kell mennie. Még akkor is, ha érzésem szerint dalszerzői még nem éreztek rá igazából Magdi egyéniségére - vagyis arra a zenei egyéniségre, akivé Magdi válni hivatott.
Mindezek mellett, vagy tán mindezek ellenére, Rúzsa Magdi egyértelműen szerethető. Rendelkezik azzal a művészi kisugárzással, ami ténylegesen naggyá tehet valakit.
És hiába fanyalgok itt, felesleges sutba vágni az új lemezt, hiszen egy sokat ígérő előadó egészen tisztességes tolmácsolásában hallhatunk egészen nagy slágereket, persze a kötelező és ígéretes sajátokon felül.
Aki pedig júniusban személyesen élte át mindezt, annak puszta szuvenírként is sokat érhet az egy és negyed órás fellépés CD-re rögzített anyaga.
