(Pop/Rock) [CD] Rúzsa Magdi (Ruzsa Magdi) - Magdaléna rúzsa (Magdalena ruzsa) - 2011, FLAC (tracks+.cue), lossless

Rúzsa Magdi – ének
Bujtor Balázs – hegedű (RTQ vonósnégyes)
Kovács Erika – hegedű (RTQ vonósnégyes)
Winkler Zsófi –brácsa (RTQ vonósnégyes)
Gál Béla – cselló (RTQ vonósnégyes)
Nagy László Adrián – zongora
Soós Márton – nagybőgő, basszusgitár
Dés András – ütőhangszerek
Fenyvesi Márton – gitár
Cserta Balázs – fafúvósok
Gráf Ádám – rézfúvósok

Барри Манилов выпущен в конце ноября 2011 года, Магдалина ее помада: Барри Манилов вечер песен альбома, музыка также сделал сюрприз для незабываемых театральных спектаклей.
Pesti театр, считается 16 ноября 2011 от «Магдалина Ruzsa Концерта - признания» вечер, когда певица поразит зритель удивительного рисовка, несколько ранее неизвестных лица и театральный талант и целом новые жанры музыки.
Как Магдалина, он отправляется на мировые форумы, чтобы страстно рассказать свою неизвестную жизнь в песнях и рассказах. Великие хиты и вновь открываемые песни являются источником вдохновения для другой стороны русской Руси Магди, известной в средствах массовой информации, и реальной жизни зрителей во время торжественного вечера. Ибо вечные отрывки вечных песен говорят о радостях и страданиях человеческого существования, которые присутствовали в жизни бывших див, как сегодня в Магдалине.
Режиссер мюзикла: Корнел Фекет-Ковач, художественный руководитель и продюсер: Питер Джесцть, модельер: Анико Немет Майнеро, режиссер Питер Новак.
Последняя коллекция песен показывает немного другое лицо Ruzsa Magdi, чем когда-либо прежде. Не столько права ударив макияж и гладить волосы и соблазнительно женскую одежду мышление, хотя они все вместе в первом также показывает поразительное изменение, но в гораздо более тонкой трансформации, налог rockdívából и дымчатый озвученные блюз-фронта до мощности sanzonénekesnő в настоящее время, в котором , То, что осталось неизменным, - это несколько заманчивая, несколько искаженная индивидуальность и народные оттенки, которые были изначально характерны для Русе Магди или Магдалены.
Это почти очевидно, что сопровождается гораздо более сложными и изощренными в предыдущих количествах, чем это, и в это время великих джазовых музыкантов предоставили свои таланты, как известно Элемер Балаш Groupból Эндрю дез и SOOS Мартин, или один раз в Данубия симфонический оркестр гастролировал Bujtor Балаж воздвигнуть RTQ струнный квартет. Не удивительно, что такие фоны могли произвести необычайную обработку от известных хитов.
Альбом был, вероятно, лучше всего достигнут "Безумным миром", который когда-то был звуком фильма Донни Дарко, который переведен здесь с венгерским текстом Петера Гешти "Терпеливый миру". Паршивый болезненный звук еще более усиливается за счет дребезга виолончели и мягко сдержанного, уже минималистского инструментария. Но больше о Pink Martini попал в салонной музыки «Je пе Veux travailler Pa» эту базу данных, и сразу же после этого, струнный квартет бросил Синди Лаупер-вечнозеленые, «Time After Time». Альбом, безусловно, самая мелодичная песня "Una Notte A Napoli", изначально также звучавшая от Pink Martin.
"La Vie En Rose" и "Non, Je Ne Regrette Rien" - отличные песни, и на самом деле они не могут участвовать, но пока ... Никто не может сделать это с Эдит Пиафф. Несмотря на это, нет плохого место на этом альбоме, даже если Манилов музыка beállítottságához гораздо ближе к песням, как сербский форвард «Adio» или уже монархические воспоминания цитата, так как даже родился во время солдатской песни Великой войны, " Я больше не вижу тебя. " Единственная оригинальная песня альбома «Рот, глаз, рука» также является самой отчаянной из альбома, но в любом случае это верное направление.
Может быть, в конце концов, он нашел свой голос Ruzsa Манилов, которые возбуждали в течение длительного времени из-за озвучивать расположение битовой странных особенностей местности, однако, так же, как если бы вы могли дать себе реальное - слушать новый альбом, по крайней мере, что это впечатление может остаться в нас. И не имеет значения, что почти сто процентов изначально создавали композиции для других, поскольку в то время великие джазовые музыканты часто использовали сольные стандарты на сцене и в своих записях.

Magdi Rúzsa Magdi, released in late November 2011, Magdalena Rúzsa: Rúzsa Magdi's Evening Songs, a surprise album, is also a musical material of an unforgettable theatrical performance.
In the Pest Theater, from November 16, 2011, the "Magdalene Rush: Concert - Confessions" evening, in which the singer is fascinated by surprising confidence, with many unknown faces, stage talent and a completely new musical style.
As a Magdalene, he goes to the world's planks to passionately tell his unknown life in songs and stories. The great hits and the songs that are being re-discovered are a source of inspiration for the other side of the Russian Rusi Magdi, known in the media, and the real life of the audience during an honored evening. For the eternal passages of everlasting songs speak out to the joys and pains of human existence that were present in the lives of the former divas as they are today in Magdalene.
Music director of theatrical performance: Kornél Fekete-Kovács, artistic director and producer: Péter Geszti, fashion designer: Anikó Németh Mainer, director: Péter Novák.
The latest song collection shows a slightly different face to Ruzsa Magdi than ever before. Not so much about the now-noticeable make-up, the shredded hair and the seductive feminine costumes, though they are all so surprisingly altered in the first place, but to the much subtle transformation of a rock singer and a smoky blues performer, now a leading singer-songwriter . What remained unchanged is the somewhat tantalizing, somewhat distorted individuality and folk overtones that have been characterized by Rousse Magdi, or Magdalena, from the beginning.
It is almost self-evident that the accompaniment is much more complex and more elaborate than previous numbers, and this time great jazz musicians have provided their talents such as András Dés and Márton Soós, familiar with the Balázs Elemér Group, or the former RTQ with the Bujtor Balázs, once the Danubia Symphony Orchestra string Quartet. Not surprisingly, such backgrounds may have produced extraordinary processing from well-known hits.
The album was probably best achieved by the "Mad World" that once was the movie sound of Donnie Darko, which is translated here with Péter Geszti's Hungarian text "Patient to the World". The lousy painful sound is further strengthened by the cello's chattering part and the softly restrained, already minimalist instrumentation. But similarly, the Pink Martini salon and "Je Ne Veux Pa Travailler", and the next sequenced Cyndi Lauper evergreen sequel, "Time After Time", is the result. The album is certainly the most melodious song of the "Una Notte A Napoli", originally also heard from Pink Martin.
"La Vie En Rose" and "Non, Je Ne Regrette Rien" are great songs and in fact they can not get involved, but yet ... Nobody can do it with Édith Piaff. Nevertheless, they are not in the wrong place on this album, even if Magdi's musical orientation is much closer to songs such as the "Adio" or the already monarchical memories that have been produced in Serbia since even the boots born during the Great War, I can not see you anymore. " The only original song of the album "The mouth, the eye, the hand" is also the most desperate of the album, but in any case it is the correct direction.
Maybe Magdi's Rúzsa's voice was finally over, which for a long time had been driven to a strange terrain by his habit, but now he seems to be a true self - listening to his new record, at least this impression can remain in us. And it does not matter if almost a hundred percent originally produced compositions for others, since at that time, great jazz musicians often used solo standards on the stage and on their recordings.

Rúzsa Magdi 2011. november végén megjelent, Magdaléna Rúzsa: Rúzsa Magdi estjének dalai című, meglepetésnek szánt albuma egyben egy felejthetetlen színházi előadás zenei anyaga is.
A Pesti Színházban 2011. november 16-tól tekinthető meg a „Magdaléna Rúzsa: Koncert – vallomásokkal” est, melyben az énekesnő meglepő magabiztossággal, több eddig ismeretlen arcával, színpadi tehetségével, és egy teljesen új zenei stílussal bűvöli el a nagyközönséget.
Magdalénaként lép a világot jelentő deszkákra, hogy szenvedélyes hangon meséljen ismeretlen életéről dalokban és történetekben. A nagy slágerek és a most újra felfedezésre kerülő dalok apropóként szolgálnak arra, hogy a médiából ismert Rúzsa Magdi egy másik oldalát és egyben valódi életét ismerjék meg a nézők az őszintére hangszerelt est során. Hiszen az örök dalokban el nem múló érvényessége szólal meg az emberi lét örömeinek és fájdalmainak, melyek ugyanúgy jelen voltak az egykori dívák életében, mint ma Magdalénáéban.
A színházi előadás zenei rendezője: Fekete-Kovács Kornél, művészeti vezetője és producere: Geszti Péter, divattervező: Németh Anikó Mainer, rendező: Novák Péter.
A legújabb dalgyűjtemény az eddigiekhez képest kissé más arcát mutatja Rúzsa Magdinak. Nem is annyira a rögtön feltűnő sminkre, a kivasalt hajra és a csábítóan nőies ruhákra gondolva, jóllehet ezek így együtt elsőre úgyszintén meghökkentő változást mutatnak, hanem arra a sokkalta szubtilisebb átalakulásra, melynek során a rockdívából, majd füstös hangú blues-előadóból mostanra őserejű sanzonénekesnő lett. Ami változatlanul megmaradt, az a szomorkás, a kemény közdelemtől kissé megkérgesedett egyéniség és a népzenei felhangok, melyek kezdettől fogva jellemezték Rúzsa Magdit, vagyis immár – Magdalénát.
Szinte magától értődő, hogy a kíséret sokkalta összetettebb és kidolgozottabb a korábbi számokénál, és ehhez ezúttal olyan nagyszerű jazz muzsikusok biztosították tehetségüket, mint a Balázs Elemér Groupból megismert Dés András és Soós Márton, vagy az egykor a Danubia Szimfonikus Zenekart is megjárt Bujtor Balázzsal felálló RTQ Vonósnégyes. Nem meglepő, hogy ilyen háttérrel egészen rendkívüli feldolgozások születhettek jól ismert slágerekből.
A lemez talán legjobban sikerült dala az egykor a Donnie Darko filmzenéjeként sikert aratott „Mad World”, amely itt Geszti Péter magyar szövegével „Beteg a világ” címen hangzik el. A bús-fájdalmas hangütést még inkább erősíti a cselló búgó szólama és a szépségesen visszafogott, már-már minimalista hangszerelés. Ám hasonlóképp telitalálat a Pink Martini szalonzenés „Je Ne Veux Pa Travailler”-je, és a rögtön erre következő, vonósnégyes feldobott Cyndi Lauper-örökzöld, a „Time After Time”. A lemez minden bizonnyal legvidámabb dala ugyanakkor az eredetileg szintén a Pink Martinitől hallott csacsacsa, az „Una Notte A Napoli”.
A „La Vie En Rose” és a „Non, Je Ne Regrette Rien” nagyszerű számok, és voltaképp a megszólaltatásukba sem lehet belekötni, ámde mégis… Édith Piaffal senki nem vetekedhet. Ennek ellenére nincsenek rossz helyen ezen az albumon, még akkor sem, ha Magdi zenei beállítottságához jóval közelebb állnak az olyan dalok, mint a szerbül előadott „Adio” vagy a már eleve monarchikus emlékeket idéző, hiszen még a Nagy Háború idején született bakanóta, a „Nem látlak én téged többé”. Az album egyetlen eredeti dala „A száj, a szem, a kéz” egyben a legelkeseredettebb is a lemezen, ám mindenképp a helyes irányt jelöli.
Talán végleg meglelte hangját Rúzsa Magdi, akit hangi adottságai miatt sokáig habitusától kicsit idegen terepre tereltek, most azonban mintha valódi önmagát adhatná – új lemezét hallgatva legalábbis ez a benyomás maradhat meg bennünk. És az se baj, ha mindehhez majdhogynem száz százalékban eredetileg mások számára íródott szerzeményeket ad elő, hiszen annak idején a nagy jazz muzsikusok is gyakorta kizárólag sztenderdeket szólaltattak meg a színpadon és lemezeiken.